Nem is egyet, egyből hármat, egymás után. Majd akkor, ha a mindennapi túlélésen kívül marad rá időm... Azokon a napokon írok bele, amikor épp marad. Ahogyan ma is. Amiben ez a fejezet lesz, annak az lesz a címe, hogy
Elballagtam hétfőn a körzeti orvoshoz, sikerült összeszedni a vírust. Az egész arcom tele volt takonnyal, a gravitációnak megfelelően mindig az, amelyiken feküdtem, kicsit azért küzdöttem vele mert nem volt sok kedvem a szűk rendelőben ülni (Pest közeli falu, megosztott rendelés, zsúfolt, kis váró, szociológia-gyakorlatszámba megy néha a várakozás....
...kovácsom szerint ez volt Dzsingisz Kán 'jelmondata'... Mindig az eszembe jut, amikor a ló számomra olyan körülmények között tanúsít fegyelmet és engedelmességet, amikor arra abszolut' nem számítok...
Találtam egy írást a virtuális papírhalomban...