Uszer' Százados az ülésről
Mondhatnátok kapásból, a suszter maradjon a kaptafánál, minek üti bele az orrát egy egyszerű kis harci kocsizó, mondhatnánk közkatona' a nagyok dolgába, annál is inkább, mert az ő korában, sok ezer évvel ezelőtt még más volt szokásban is, divatban is, sőt, azt se felejtsük el, hogy a középső bronzkorban még nem is nagyon 'hátazták' a lovat...
Mondhatnátok azt is, hogy a lovas ülése lerágott csont, minden valamirevaló lovaskönyvben szó esik róla, írnak-rajzolnak az üléssel kapcsolatban, s a szemeteket becsukva kinek ne villanna be a kőbe vésett 'vállcsípősarok', vagy épp a 'székülés' jellegzetes ábrája.
A mai lovasoktatás egyik legnagyobb hibájának tartom, hogy a lovas ülésére méltatlanul kevés hangsúlyt fektetnek. No', nem azt mondom, hogy évekig kell futószárazni a kezdőt, ahogyan pl. a bécsi Spanyoliskola újoncait, ám a legtöbb esetben elég ahhoz többé-kevésbé fennmaradni a ló hátán, lehetőség szerint nem kapaszkodva semmibe, hogy a lovaglással ismerkedő lelkes lóbarátot önálló lovaglásra alkalmasnak nyilvánítsák. Mindjárt meg is szólal bennem a kisördög, hogy mennyivel gazdaságosabb pár futószáras lecke után osztályban' oktatni tovább a kezdőt (gondoljatok csak bele, átlagárral számolva 3500/fél óra futószár, s mondjuk ugyanennyi vagy 4000/osztály, egy óra alatt 2 futószáras az 7000, vagy pedig egy osztályban mondjuk öt lovas az 20.000), mint a viszonylag stabil, kézzel-lábbal történő kapaszkodás nélküli, a lovat nem zavaró ülés szárba szökkenéséig futószáron tartani. (Tisztelet persze a kivételnek, a témában nem kevés vitám volt eddigi életemben lovasoktatókkal...)
Nem, nem kell olyan tökéletességig vinni a lovas ülését, mint a Spanyol lovasiskola nebulóiét, ám azt gondolom, minden szabadidőlovas célja kellene, hogy legyen, hogy a ló számára fájdalommentes, viszonylag kellemes, simulékony, velemenő ülésre tegyen szert. Ez vonatkozik ám a segítségadásra is, s mielőtt még azt hinnétek, ó, hisz' ez semmi', ezt hamar meg lehet tanulni, hát elárulom, hogy nem...
S ha már a szabadidőlovas további céljainál tartunk, elsősorban azokra gondolva, akik nem rendelkeznek saját lóval, azt is hozzátenném, cél, hogy BÁRMELY, az ALKATODNAK, FIZIKAI ADOTTSÁGAIDNAK és LOVASTUDÁSODNAK MEGFELELŐ méretű, alkatú, vérmérsékletű és képzettségű lovon jól érezd magad, biztonságosan és a ló számára fájdalommentesen, jól érthető segítségekkel lovagolj.
Sok helyen azzal indokolják a pár alkalom futószár utáni önálló lovaglást, hogy a lovasok egy része, főleg a gyerekek, nem túl sok sikerélményhez jutnak, ha hosszú időre nyúlik a futószárazás, sőt, van aki ezért el is megy másik lovardába, ahol hipp-hopp, már a második alkalommal önállóan lovagolhat! Az, hogy a kezdő netán a tulajdon kezével igazítja meg magát a nyeregben, amikor elcsúszott a feneke, vagy könnyű ügetésben minden emelkedéskor akaratlanul is beleránt a szárakba (közben az egyik kezével vadul pálcázva szegény hátasát, mert hát a fenébe', nem megy!), netán egy ügetés-lépés felvételkor a lendületmegmaradás törvényének engedelmeskedve előrebillen, egy lendületesebb meginduláskor pedig hátra... - nos' ezek közül egyik sem mindig akadálya annak, hogy valakit önálló lovaglásra érettnek nyilvánítsunk...
Az ülésiskola egy része a saját testünkkel való ismerkedés. Ehhez van, hogy még lóra sincsen szükség, egyszerű tornagyakorlatokkal, akár szerrel (pl. a lovat egy darabig kitűnően imitáló' óriáslabdán) akár anélkül, testtájaink és izmaink viselkedését könnyű megérezni, megtanulni. Ahogy azokat a 'mentő' mozdulatokat is, melyekkel a lovas keze segítsége nélkül vissza tud térni a 'ló közepébe', ha onnan bármilyen okból sikerült volna kibillennie. Külföldön már régen felfedezték ennek - azaz a lovaglóleckéket megelőző, vagy azokkal párhuzamos testtudat-építésnek - a hasznát. Különösen napjainkban - amikor sokan a napi több óra íróasztal,- számítógép mellett görnyedésből, monotóniából való kiszakadás céljából ülnek lóra - rossz testtartással, rossz beidegződésekkel, nem teljesen haszontalan az ülésiskolának ez a - ha úgy tetszik, iskola-előkészítője, nulladik évfolyama. Kevés lovassal dolgozom, még kevesebb éppel - azaz nincs annyi tapasztalatom, mint egy pl. egy több évtizede a futószáraskör' közepén álló oktatónak vagy több generációt felnevelő edzőnek. Mégis úgy gondoltam, megosztom veletek azt a keveset - mármint tapasztalatból - ami összegyűlt az évek során. Különösen a mostani, kegyetlen kánikulára való tekintettel - amikor jómagam harminc fok fölött' megálljt parancsolok a lovagoltatásnak, gondolom azt, nem teljesen haszontalan pár, a lovat és a lovast nem kimerítő, de az utóbbi részéről nem kis figyelmet igénylő, az egyensúlyt és a lovasérzést fejlesztő feladat bemutatása.
Pofonegyszerű dolgokat fogok mondani és mutatni, amiket bárki, bárhol, bármikor meg tud csinálni, nem szükséges hozzá, csak idő és türelem, meg persze ló is, aki állja :-) Uszer' Százados meg majd szemlélteti amit a képek nem tudnak...
Nem is olyan sokára arról fog papolni a vén kujon, hogy hogyan találjuk meg újra a ló közepét, ha már egyszer sikerült azt elveszítenünk :-)