Üléshibákról - kicsit másképp...

Ha - akik lovagoltok - visszaemlékeztek futószáras vagy kezdő lovas 'tanulmányaitokra', ha szerencsétek volt, az edző, az oktató nem egyszer igazította meg a 'széküléseteket', ami aztán olyannyira 'cikinek' is számított tini-mini lovaskörökben', hogy akit magunknál kevésbé ügyes' lovasnak akartunk bélyegezni, gyakran csak annyit jegyeztünk meg - 'de ollyan' székülése van'... 

Ha díjlovasberkekben' jártok,  a magyarul villaülésnek nevezett, de német szóval találóbb 'Spaltsitz'-cel is lehet találkozni.

A lovaskönyvek vállcsípősarok' - ábrája, s ezzel most lehet, nagy csalódást okozok majd pár lovasnak - szinte csak a könyvekben létezik. 

Kicsit előreszaladva - mert hogy az ábrákon már az üléshibákban ludas izmok is elárulják magukat, nagyon röviden szólnánk a leggyakoribb hibákról, legalábbis azokról amikkel magam rendszeresen talákozom vagy magam is szenvedek tőlük :-) - izomtani szempontból... 

Az első lovas ülése a lovaskönyvek klasszikusa, a lovas válla, csípője és sarka közelítőleg egy vonalban van, testtömege az ülőcsontok/ülőgumók és a combhasíték alkotta háromszögön nyugszik. Sarkát nem lenyomja, hanem teljes alsó végtagját engedi le mélyre, annak súlyától fogva. 

A nagy mellizom és a trapézizom egyensúlya, erős  mély hátizomzattal karöltve teszi lehetővé a törzs felegyenesítését a kissé megdöntött medencéhez képest.

A medencét a hasizmok és a farizmok egyensúlysa tartja a kívánt - kissé megdöntött - helyzetben.

Az elülső sípcsonti izom és a vádli egyensúlya pedig a boka és lábfej helyzetéért felelős.

Ha az izmok,izomcsoportok egyensúlya megbomlik, akár azért, mert egyikük jóval erősebb/gyengébb a másiknál, vagy valamelyikük megrövidült, a lovas még legnagyobb, ülése csiszolását illető igyekezete ellenére is csak nehezen szabadul meg az üléshibáktól. Rendszeres gimnasztikával, bemelegítéssel, célzott erősítéssel és nyújtással sokat tehetünk az izomegyensúly helyreállítása, javítása érdekében. 

A megrövidült nagy mellizom húzza előre a vállakat, okoz görnyedt tartást, a a vele ellentétes szerepű - a lapockákat közelítő és lehúzó rombuszizmok és a mély hátizmok gyengébbek nála.

Az ülő foglalkozással, autózással, mozgásszegény életmóddal, egyáltalán - a felegyenesedett testtartással mindig együtt jár a csípőhajlítók (flexorok, négyfejű combizom és csípő-horpasz izom) megrövidülése, vagy a csípő feszítőizmainak (extenzorok, nagy farizom és térdhajlítók) viszonylagos gyengeségével. A következmény - helyes combfekvés mellett homorú derék, vagy felhúzott comb és térd.

A lábfejet felemelő elülső sípcsonti izomhoz képest gyakran túlerőben lévő vádli vagy annak megrövidült ina - az Achilles-ín felhúzza a lovas sarkát.

A harmadik lovas olyannyira igyekszik egyenesen ülni, hogy kissé hanyattesik, súlyának nagy részét ülőcsontjain viseli. Ha ehhez dereka nem homorú, combja és térde mindenképpen magasabban fekszik, mivel a csípő-horpasz izom az ágyéki gerincszakasz helyzetéért is felelős, azon a szakaszon is áthúzódik. Ha a lovas le tudja engedni combjait, lábszára-lába fog előrébb kerülni, mivel a négyfejű combizom megfeszül, s a térd alatt tapadva a lábszárat húzza előre.

Gyakran látni elengedett, laza derekú lovast 'hanyattesve', mereven előrenyújtott lábszárral... Hát, többek között ezért...

A testtartásért felelős - idegen szóval poszturális - izmok gyakran okoznak nehézséget a lovasnak, ha a hétköznapi használat, munka, tanulás, mindennapos tevékenység során megrövidülnek, túlterhelődnek, vagy épp ellenkezőleg, legyengülnek, megnyúlnak. Jó példa erre a lóháton a comb,- és lábszár (csizma) segítségekért, a comb távolításáért és kisfokú hátrahúzásálért felelős pár izom. 

A combot távolító (azaz a ló oldalától elvevő', teret,- vagy segítséget adó)  kis és középső farizom és a combpólyafeszítő izom hétköznapjainkban nem igazán van 'izolált', célirányos használatban. Ezért van, hogy a lovasok inkább felhúzott sarokkal - térdhaljítással - hajtják' a lovat, ahelyett, hogy teljes combjukat húznák kissé hátra, s az egyoldali - pl. oldalt léptető, átléptető segítségek adásakor is gyakran feledkezünk meg a haladás irányába eső combunkat 'felszabadítani', ha kell, távolítani. 

A comb hátrahúzásárt illetve a helyes combfekvésért a térdhajlítók és a nagy farizom felel. Gyengeségük, edzetlenségük eredménye nehezen orvosolható székülés...

Ez a pár izom, ahogy fent már pedzettük', a hétköznapi életben kevesebb szerepet kap, ám izolált 'dolgoztatásukra' a konditermen kívül kitűnő lehetőség, ha lóra ülünk :-) 

Többet nem nagyon szeretnék ma beszélni, a legvégére összeszedtem az eddig felsorolt izmokat aszerint,  mi a funkciójuk, s milyen problémát, kalamajlát okozhatnak - lóháton :-)

1. Trapézizom

Rövidülése felhúzza a vállakat, előreszegi a lovas fejét

2. Rombuszizmok

Zárják a lapockákat, lehúzzák a vállakat (ha túlzásba visszük, a mellkas már 'kakasít'!) A mély hátizmokkal együtt, a mellizmokkal és hasizmokkal egyensúlyban felelősek a törzs medencéhez képest való felegyenesítéséért.

3. Nagy farizom

A térdhajlítókkal együttműködve hátrahozza a combot. Gyengesége székülést okoz.

4. Térdhajlítók

A nagy farizommal együttműködve hátrahozzák a combot. Gyengeségük székülést okoz.

5. Vádli

Inának - Achilles-ín - rövidülése - felhúzza a sarkat. 

Legközelebb, pár szösszenetben megnézzük, mit lehet tenni a lóra szállás előtt illetve a lovaglás kiegészítéseként, de akár lóháton is, pár hasznos gyakorlattal, erősítéssel - nyújtással - az üléshibák lefaragását segítrendő :-)