Nyerget vegyek - vagy inkább lovaglóórákat?
Uszer' Századosnak nincs túl könnyű dolga a Patreonon, az itteni hosszas magyarázatok, nagymonológok és észosztás helyett ott mindössze pár mondat áll rendelkezésére, hogy a tisztelt hallgatóság figyelmét magára vonja. A mai megjelenése ennyi volt:
"Ok, it's very important to have a well fitted, well maintained, good quality saddle, also to have a little bit of knowledge about the biomechanics of my back, but if you're just sitting on my back like a bag of sh@t, it's equal how expensive your saddle was and how many expensive courses about horse massage, biomechanics, straightness training, etc. you absolved, and how many meters of kinesiology tape is sticked on your horse..." Simply, it's not enough...
If you're a beginner, or having just a little experience about riding, instead of playing the sedulous ape to the 'professionals', and buying a few thousand euros saddle - of course, the same model like the last olympic gold medal winner - just buy a good all-purpose saddle for few hundreds, and spend your remainder for getting riding lessons...
A fine, non-disturbing seat is at least so important like to have a top category saddle...
Azaz, röviden és tömören - nem elég, ha az ember szert tesz valami jóféle nyeregre, de még az sem, ha hobbistaként végigáll egyet a mostanság gombamód szaporodó lóanatómiás', biomechanikás', nyeregillesztős' kurzusokból, sőt, az sem segít teljes mértékben, ha a szerető gazdi feltépelteti' - azaz kineziológiai tapaszokkal rakatja tele - kedvencét...
Vehetsz te olyan fasza' nyerget - hogy aztán valami századrangú libakergetőn villogj vele - mint amiben napjaink rollkúró' díjlovas-sztárjainak némelyike hömbölög, nem, mégsem fogsz tőle úgy lovagolni, mint a nagyok. Még akkor sem, ha az edződ veteti meg veled, ahelyett, hogy ülésiskolát adna néhanap, igen, ez még azokra a lovasokra is ráfér, akik túl vannak a rajtengedélyvizsgán...
Mert lehet a lovon bármiféle felszerelés, légpárnás, fiziopedes', flexivázas, lengőtalpas nyereg - ha a lovas ülésével zavarja, vagy éppen fájdalmat okoz számára. Rossz nyeregben nem lehet jól ülni, ezt magam is aláírom, ám a nyereg 'jó' vagy éppen rossz' voltát nem elsősorban az árkategória szabja meg. Az sokkal inkább utal a felhasznált anyagok minőségére, tartósságára... Sokszor épp egy filléres 'pakisztáni' nyereg illik tökéletesen a lóra, hiába próbáltunk előtte egy sor nagynevű' márkát, a fenébe, pont ez a szutyok', hótt' ciki, mit fognak szólni a többiek... Hogy a ló mit szól, az a lovasok egy részét nem érdekli...
Tegyük fel, hogy a nyereg anatómiai-biomechanikai szempontból passzol a lóra, akit' cettig' átnézett már állatorvos, nyeregkészítő és a mostanság divatos ló-fizioterapeuta, s mindenki mindent rendben talált, a jószág mégsem úgy működik', ahogyan azt lovasa szeretné, hiába aggatnak rá eszközt, hogy ne hordja fenn az orrát', futószárazzák ilyen-olyan kiképzőhámmal, gimnasztikáznak földön, vízen, levegőben...
...a ló mégis olyan kényelmetlen, hogy a lovas pattog rajta, mint a kecskesz@r a deszkán (hogyan is lehetne beejtett háton rendesen ülni), rángatja a fejét, elrohan... Ilyenkor a józan állatorvosban, nyeregkészítőben és fizioterapeutában' már megfogalmazódhat a kérdés, nem-e a lovasban van a hiba, ámde ezt a tényt nehéz úgy közölni a lótulajdonosokkal, hogy ne legyen belőle sértődés...
Kellő igyekezettel, nem kevés idő és pénz ráfordításával a legtöbb lóbarát előbb-utóbb szert tehet olyan ülésre, amivel a lovat nem zavarja, nem okoz fájdalmat a hátában. Azaz megtanul 'utazni', vitetni magát, s csak akkor hatni, amikor a lótól kér valamit (gondoljatok csak a már lépésben minden ütemre a nyerget gyaszatoló derékra, vagy ügetésben a folyamatosan kalapáló csizmákra, vagy épp vágtában az állandóan 'olvastató' belső kézre). Lehetne vitatkozni, mert az angollovaglás szinte folyamatosan 'kommunikál' a segítségeken keresztül, míg a western kér valamit, egészen addig, amíg a ló a kérésre nem reagál, s utána békébe' hagyja... Egy 'természetes lovassal, körmössel' beszélgettem egyszer erről, ő azt mondta, hogy, mivel a lovak természetüktől fogva úgy rendezik le az alá,- fölérendeltségi viszonyt, hogy egymás mozgását befolyásolják, nem is olyan buta az angol, amikor a hátán ülve folyamatos befolyás alatt tartja a lovat. Hiszen így egyértelmű, ki kér és ki az, aki teljesíti a kérést...
Egyszóval, az ülésiskola hosszadalmas - sok esetben ennek a tetejébe unalmas is lehet - és költséges (a lovas szempontjából kevésbé, a lovasiskolákra nézve annál inkább, mindjárt mondom, miért), de hasznos és mindkét fél szempontjából kifizetődő befektetés. A lovasiskoláknak pedig jobban megéri, hogy a hellyel-közzel biztosan a lovon maradó kezdő többedmagával osztálylovaglás keretében kocogjon tovább a lovaglástanulás ösvényein, egy órában egy, vagy tizenegy lovast 'lelovagoltatni' időben és pénzben sem ugyanaz... Sokszor maga a tanuló sietteti, erőlteti a haladást - bár ez a ritkább szituáció...
A ló mozgását puhán követő, kéztől független, velemenő ülés kialakítása a szabadidőlovas oktatásának alapköve kellene, hogy legyen. A lehető legjobb, amit lovunkkal tehetünk, hogy igyekszünk minél komfortosabbá tenni az együtt - akár a hátán - eltöltött időt. Ebben segítenek a helyesen megválasztott és használt segédeszközök, lovasfelszerelések - s a lovaglástanulás.
Dr. Reiner Klimke említi meg, magyarul is megjelent, a 'A fiatal hátasló alapkiképzése' című munkájában, hogy a díjlovas,- és ugrónyergek már speciális használatra készült darabok, a fiatal ló belovaglásához elegendő egy univerzális nyereg. Ugyanígy, a hobbilovasnak, még akkor is, ha később amatőr, - vagy profi versenyzői célok felé kacsingat, kezdetben az univerzális nyereg a legjobb választás. Annak idején, amikor lovasboltban' dolgoztam, sokszor szembesültem meglepetten azzal hogy a lovasok egy része 'cikinek' találja az univerzális nyerget, sőt, olyannal is találkoztam, aki akkor kezdett el lovagolni, ámde' máris beruházott egy csúcskategóriás, óriás-combtámaszos díjlovas-csodába, mert 'az kényelmes és könnyebb benne ülni'. Hogy elégedett volt-e vele, nem tudom, ahogyan azt sem, hogy valóban jobban fogunk-e lovagolni egy, a nyeregszárnyba nyomott,- égetett márkajelzéstől... A rég idomítónyergekben nem voltak giga-mega comb támaszok - ám a mai, 'díjlovaglás' felé kacsingató szabadidőlovasok, amatőr díjlovasok imádják a hatalmas támaszokat - ezekben a nyergekben ugyanis kevesebbet kell dolgoznia a lovasnak saját ülésén. Nem hiába csúfolja a német 'Sitzprothese'-nek - azaz ülésprotézisnek - ezeket a csodanyergeket. Ilyenkor jegyeztem meg somolyogva - Abebe Bikila mezítláb is tudott olimpiát nyerni...
Nem voltam túl jó kereskedő, volt akinek - persze olyan viszonyban voltam vele, hogy megtehettem, megmondtam, a 350.000 forintért kinézett nyereg helyett vegyen egy jó nevű univerzálist 150.000-ért, s a többiből járjon el lovagolni tanulni... Ahogyan olyanok is voltak, akiknek legszívesebben azt mondtam volna meg, hogy a lóra ülésnek még csak a gondolatától is tartózkodjanak, mert nem nekik való - de ez már egy másik történet...