Nyakszegő segédeszközök kiskátéja... - 1

Mielőtt nekiülnék a mai munkámnak, egy réges-régen lerágott csonton nyammognék még egy kicsit - bár tudom, már unalmas - ezek pedig a kikötő,- és segédszárak. Az elsősorban szabadidőlovasokat és a sportággal most ismerkedőket megcélzó sportnagyhatalom - akinek magam is dolgozom - standjain is csüng belőlük vagy hatféle' - legalábbis a nálam landoló termékleírások szerint. (Épp tegnap írtam meg egy tucat kikötő', góg', (azaz gogue), segédszár, sőt, egy kiképzőhám terméklapját...) S hiába adnak szabad kezet a fordításban, javításban, örülök, ha pár mondatban felhívhatom a figyelmet - ott, ahol ezt szükségesnek tartom - hogy a megvásárolni kívánt eszköz használata nem gyerekjáték! Ám a termékleírás terjedelme, a mondatok hossza sajnos adott - mivel egy erre a célra készült, speciális programmal dolgozunk, ami - néha talán jobb is - nem engedi bő lére ereszteni a mondandót...

Ezért íródik - rajzolódik ez a minisorozat, melyben Uszer' Százados majd jól' megmagyarázza, mi mire való, s kell-e egyáltalán, ha kell, kinek, s hogyan kell használni... Persze az öreg' nem sportlovas, így biztosan nem ért hozzá maradéktalanul, sőt, azt is mondhatnánk, a suszter maradjon a kaptafánál.

Viszont egyre több kezdő, sőt gyermek lovas - fordul a segédeszközök használata felé - vagy mert edzőjétől, példaképétől is látta, vagy mert a szomszéd boxban álló lovastársának is van, mert 'milyen jól néz ki a ló, amikor beadja a fejét', vagy - s számomra ez a legszomorúbb - ha az edző 'felparancsolja' az eszközt, vagy a lovasiskolában adott lónak 'szériafelszerelése' a kikötőszár...

Hiába szaporodnak gombamód a ló anatómiájáról, biomechanikájáról szóló 'kurzusok', cikkek, hiába érhetők el a ló természetes szükségleteihez, viselkedéséhez alkalmazkodó tartásmódról, lovaglásról és kiképzésről szóló könyvek és honlapok - már magyar nyelven is - a 'kereken menés' szelleme még mindig itt lebeg fölöttünk. A 'lovastársadalom' példamutató (mindegy, hogy önként válalta, vagy pedig életútja húzta rá a szerepet) lovasait ugyanúgy látni a függőleges mögé húzott homlokú lovon díszelegni (Uszernek egy saját sztorija van erről, ami akkor jutott eszébe, amikor egy fess lovas-színészről' látott egy ilyen fotót, majd elmeséli, tanulságos...), mint a kezdő vagy amatőr lovasokat akár versenyen, akár csak egy 'szelfi' vagy 'eladó lovas' hirdetésbe készült fotó kedvéért. Olyan lovasok próbálnak 'kereken', 'támaszkodásban ´lovagolni (sokszor még arra nem kész) lovakat, akiknek technikai tudása, lovastudása nem elég egy ló 'összelovaglásához', 'összetartásához', - ekkor nyúlnak sokan a segédeszközökhöz. Melyek használatához azonban az előbbinél még több lovastudás és lovasérzés szükségeltetik.

Ahelyett, hogy a ló fejével,- nyakával foglalkozna a lovas - a hátuljával kellene kezdeni - mert ha a 'motor' gyenge, nincs mit keresni a ló szájánál,- fejénél... Ha egy lovas kevésbé tapasztalt, vagy a ló és a lovas súlcsoportja' nem egyezik, s a lovas nem tud eleget hajtani (klasszikus kép, elefánt méretű díjló' egyhatvan' magas, pilincka kamaszlánnyal) s ehhez a kezét elöl megtartani, abból nem lesz 'kereken menés'... Ha ló hátulja gyenge, abból sem... Ha viszont a háta gyenge, nehezen fogja azt 'feladni', 'elengedni', hogy hordozza rajta a lovast... A fiatal, vagy munkából egy időre kivett - majd visszaállított ló gimnasztikája,kitornáztatása és erősítése hosszadalmas folyamat. (A segédeszközöket éppen arra 'tervezték', hogy a tapasztalt kiképző 'időt spóroljon' a használatukkal. Jómagam legszívesebben halomba raknám' és elégetném mindet, nem értek egyet még átmeneti, időszakos használatukkal sem, de nem tudom, mit tennék annak a belovaglónak vagy munkalovasnak a helyében, akinek napi fél tucat, vagy annál is több lovat kell naponta lovagolnia...) De lehet-e 'csak a ló farával vagy éppen a hátával' foglalkozni? A gimnasztika, kitornáztatás és erősítés - ez csak az én véleményem - soha nem korlátozódhat egy testtájra, nem mondhatja a kiképző, hogy 'ma a ló hátát fogom erősíteni' vagy ma 'tarkóból lazítom a lovamat'... Ugyanúgy, ahogyan a kockás hasra gyúró sem csak a hasizmokon dolgozik, amikor ellátogat a konditerembe'...

Jómagam a ló türelmes, hosszadalmas (és sokszor unalmasnak tűnő) kitornáztatása, gimnasztikája mellett teszem le a voksom - hobbilovas fejjel. Egy szabadidőlovasnak jó esetben jut arra alkalmankét három-négy órája (ló-becserkészéssel, némi 'érzelmi' élettel, ápolással, földi munkával, felüléssel, majd ugyanez visszafelé), hogy kapkodás, sietség nélkül élvezhesse lova társaságát. Jó esetben - mert a mai felgyorsult tempó, életvitel gyakran csak azt engedi meg, hogy 'egy órára kimenjek a lovamhoz' munka után... Ilyenkor jönnek a húsz-harmincperces futószárazások, bemelegítés nélküli felülések, körkarámban hajszolások... Hiába gondolom úgy, hogy a ló maximum egy órán át lovagolható 'bent'  - azaz nem terepen - (s ebben már benne van a 15-20 perc LÉPÉSBEN való bemelegítés és 10 perc levezetés is), eddig tud figyelni, ennyit bír elfáradás nélkül teste-szelleme (Bár Nevzorov még ennél is rövidebbet - 25 percet említ!), a kapkodás sok jóra nem vezet... A hobbilovasnak a ló előkészítése, a felülés előtti földi munka és gimnasztika (vezetőszáron, nem futószáron) egyben a ló megismerésére, a kapcsolatteremtésre is jó alkalom - kár lenne elszalasztani...

S hogy mit tegyen a hobbilovas, amikor valóban csak 'egy órája' van? Menjen ki legelni vagy dolgozzon földről, kézen... Én legalábbis ezt szoktam...

Na, de vissza a segédeszközökhöz, mielőtt részletesen kiveséznénk őket egyenként , álljon itt pár általános gondolat, a használatukról, azután el is köszönünk, mert hosszú és unalmas lesz az írás.

A segédeszközök - kikötő,- és segédszárak, kiképző-hámok - csak tapasztalt lovas, kiképző kezébe valók. Használatuk időszakos, s mindig konkrét - általában korrekciós - céllal történik.

Az eszközt beállítását mindig a ló képzettsége, alkati adotttságai, kondíciója és erőnléte szabja meg. Emellett fontos, hogy 'milyen mélyen járunk a munkában',a lovaglás vagy futószárazás elején helytelen az eszközt egyből 'hatásba helyezni'. (Sajnos gyakran látni segédszárral lovaglókat, akik már a lépésben való bemelegítéskor is rövid szárat,- és segédszárat fognak annyira, hogy a ló homlokvonala máris függőleges, vagy amögött jár',vagy éppen lovasiskolai órákat, ahol nyergelés után egyből becsatolják a kikötőszárakat - függőleges homlokvonalat 'diktálva'...)

Bemelegítés idejére vagy engedjük hosszúra, vagy még ne csatoljuk fel, ne csatoljuk be a segédeszközt! Levezetéshez újra engedjük hosszúra, csatoljuk ki, vagy vagyük le...

A munka előrehaladtával - tágabb keretből a szűkebb felé haladva - rövidíthető az eszköz, s az eszköz 'meghúzása' által' a keret...

Fiatal, vagy az eszközt még nem ismerő lónál is - ahogyan lovaglásnál - a tágabb keretből haladunk a szűkebb felé. Csak nagy türelemmel és fokozatossággal szabad a kikötőszárat, segédszárat rövidíteni! Nemcsak a fizikai - térbeli, az időkeret is így működik, ahogy nem várunk hosszú időn át tartó 'keretet' a fiatal, vagy tapasztalatlan lótól, úgy a segédeszköz használatának ideje is csak fokozatosan nyújtható. (Pl.először pár perc, pár kör kikötésben, később egyre hosszabb idő).

Ahogyan lovaglás ideje alatt is adunk pihenőt a lónak, hogy kinyújtózhasson - 'odadobjuk', 'odaengedjük' a szárakat, az eszközön is lazítani, engedni kell, vagy éppen ki kell azt csatolni (pl. futószárazáskor, a kézváltás kapcsán beiktatott rövid pihenőre)...

A különböző segédeszközök működése és hatásmechanizmusa más és más (pl. egy weyrotheren' ugyanúgy lehet engedni 'menet közben', lóhátról, mint a kantárszáron, míg egy kikötőszáron vagy gogue-on nem) - épp ezért a fenti szentenciák - még egyszer hangsúlyozom - ÁLTALÁNOSAK...

Még valami - a 'támaszkodásról' minden valamirevaló lovaskönyv' beszél, legyen az ismeretterjesztő olvasmány vagy 'komoly' szakkönyv - éppen ezért itt nem szólok, szólunk róla. Annyi elég legyen - kapcsolódva a segédeszközök használatának témájához - hogy az egyik legnagyobb hiba, amit a 'kereken menés', 'támaszkodás' háza táján el lehet követni, az a külső kép majmolása, a külső képnek való megfelelés - egyszerűen, mert az 'jól néz ki'... S mint ilyen, mindenáron' szeretnénk elérni...

A következő alkalommal a legismertebb és leggyakrabban használt segédeszközt, a kikötőszárat vesszük közelebbről szemügyre...