Nyakszegő... - 3 - a gogue
Ezt az eszközt kitalálójáról, René Gogue-ról nevezték el, aki a saumuri katonai akadémia lovaglótanárja volt, és így francia is. A mester úgy gondolta, hogy a képzetlen lovaknak három pontja van, ahol feszültség, ellenállás keletkezhet - a száj, a tarkó és az alsó torokél. Ez a három akotja majd a góg' háromszögét -mint a feszültség oldására hivatott síkidomot...
Góg' néven az én időmben még azt a vastag, fekete, túlméretes gumipókhoz hasonló eszközt illettük, amit a ló tarkóján, majd a zablakarikákon átvezetve rögzítettünk a hevederen. A góg' hosszát a tarkón elhelyezett nevetséges, műanyag csúszkával lehetett állítani - egy hüvelykujjnyinál valamivel kisebb műanyagtéglán volt két lyuk, a tégla a tarkóval párhuzamosan ült a ló feje tetején. Ha az emberfia rövidíteni akart az eszközön, egyszerűen csak meghúzta felfelé a lyukakon kibújó gumihurkot, ami, minél rövidebb volt a góg', annál nagyobb és viccesebb antennaként viselkedett a ló fején.
A góg' két másik vége két, ugyancsak vicces, fröccsöntött
műanyag karabinerben végződött...
Az igazi gogue-ok már rendesen, fémcsattal, karabinerekkel szereltek, haslójuk és tarkószíjuk bőr. Hatásmechanizmusuk azonban egy és ugyanaz - nem csak a zablán, hanem a tarkón át is hat, azaz megakadályozza a fej (túlzott mértékű) felemelését. Ha 'emberségesen' van beállítva - tehát az egyetlen szabályozható hosszúságú rész - a hasló még a legszűkebb állításban is kicsivel a függőleges elé engedi az orrhátat - az eszköz lefelé enged - ezért említettem a múltkor, a kikötőknél', hogy azoknál kevésbé drasztikus.
A lovat szűk keretbe szorítani tehát a hasló megrövidítésével lehet. A 'helyesen beállított' gogue a fej megemelésével felülről a tarkóra, kétoldalról pedig az állkapocsra és a nyelvre gyakorol hatást. Ha túl rövid, a (egyszertört, egyszerű csikózabla) zabla csuklója a jó múltkorjában' már említett 'diótörő-hatás'-nak megfelelően üti a bordázott keményszájpad nyálkahártyáját, vagy éppen nyomja a nyelv közepét, a diótörő 'ágai' pedig a hordászt. A túl röviden csatolt eszközzel se' perc alatt betépheti a kevésbé érző lovas a függőleges mögé a ló fejét, sőt, a szügyébe is - ám rendeltetésének megfelelően és érző, jártas kézben használva a gogue akár meg is mutathatja a lónak az előre-lefelé irányt, azaz, hogy marból és tarkóból engedje lefelé fejét és nyakát - akár még függőleges orrhát mellett is.
Ehhez persze hátulról hozzá kell lovagolni, ha ez nincs meg, a gogue-ot viselő ló is könnyen az 'elejére' esik. Ugyancsak ügyelni kell rá (elméletben legalábbis, én még nem használtam ilyen eszközt, így könnyen beszélek...) hogy a szársegítség és a gogue ne közöljön ellentétes információkat (pl. ha a ló engedni kezd a gogue nyomásának, ezzel egyidőben engedjen a szár is).
A gogue hatását jómagam úgy képzelem el, mintha egy, minden csúcsán csuklós háromszöget rögzítenénk a szügy előtt (olyasmit, mint az elakadásjelző), s ahogy ez a háromszög összetolódik - megnyúlik vagy éppen 'hízik', úgy változik a keret. A háromszög egyik csücske a zablakarika, másik a 'fülrózsa' - vagyis inkább a tarkószíj, harmadik pedig a hasló karikája, ahol a fejrész karabinerei találkoznak. Az eszközt kiagyaló lovasmester, René Gogue ötlete a háromszög - ő a száj, a tarkó és az alsó nyakél alkotta háromszögben - ahogyan már az elején említettem is...
Az eszköz használatával kapcsolatban nem mondhatok újakat, legalábbis az első részben leírtakhoz és a kikötőszáraknál említettekhez képest - kérlek, ha azokat nem olvastad, lapozz vissza, mert csak úgy lesz érthető. Futószárazáshoz és nyereg alatti munkához egyaránt alkalmas, ám itt is érvényes, hogy csak tapasztalt, érző kiképzőnek ajánlott a használata. Ez is korrekciós eszköz, időszakosan kell 'feltenni', s nem helyettesíti a kitornáztatást, a gimnasztikát, nem fedi el a kiképzés 'fehér foltjait', hiányosságait.
Ahogyan már említettem, a gogue (a csúszó kikötőszár, a weyrother) előnye, hogy lefelé-előrefelé - ha ezt a lovas keze a száron támogatja (futószáron is, de ott nincs lovaskéz), képes engedni. Durva, erőszakos, vagy járatlan, tapasztalatlan kézben történő használata nagy fájdalmat, hosszú távon súlyos károkat is okoz a lónak, ésszerű és szakszerű használata viszont segíti a lónak megmutatni az előre-lefelé'-t... Ha nincs elég idő a ló kitornáztatására, gimnasztikájára, hosszú távú és hosszú idejű 'odakészítésére', 'előkészítésére' - átmeneti, időszakos használata valóban segítségére lehet a hozzáértő lovasnak, kiképzőnek...
Már csak az utolsó - szintén kitalálója nevét viselő segédeszköz - a weyrother' van hátra!