Ez is derék!

Még mindig nyúzott vagyok, mondhatná Uszer' Százados aki rendületlenül áll modellt az ülésről szóló sorozathoz, konkrétan lehúztam a bűrét' és a puszta, nyeszlett izmait mutogatom (némi retussal). Ez még egy darabig így lesz, sőt, ma az is lehet, néhol ismétlem majd magam. 

Az üléshibákról tehát van, hogy nem elsősorban fejben tehet a lovas, s nem is csupán a puszta gyakorlatlanság, járatlanság szüleményei. Hétköznapi mozgásainkból, megszokott mozdulatainkból, testtartásunkból ugyanis szinte mindent 'felviszünk' a ló hátára. 

A 'napi rutin' során igénybevett izmok közül egyesek túlterhelődnek, megrövidülnek, a kevésbé igénybevett izmok, vagy éppen a megrövidült izmok működésbeli ellentétpárjai (idegen szóval antagonistái) pedig veszítenek erejükből. Jó példa erre a hasizmok túlsúlya a hátizmok rovására, a mellizmok túlsúlya a lapockazáró izomzat rovására - mindkettőnek az eredménye görnyedt tartás. Vagy éppen a négyfejű combizom rövidülése és 'túlereje' a farizmokéhoz és az ülőizmokhoz (térdhajlítók) képest - ennek a következménye homorú derék, kitolt fenék - lovon ülve, földön állva egyaránt. Az izomegyensúly eltolódásárt már maga a felegyenesedett testtartás is felelős, onnantól, hogy az ember két lábon járó életet kezd. Ehhez jön aztán a kis,- vagy nagyobb gyermekkorban, kamaszkorban kialakuló rossz tartás - nehéz iskolatáska, számítógép előtt görnyedés, mozgásszegény életmód, felnőttkorban pedig a munkahelyi ártalmak és, bármilyen hihetetlen, a stressz. Az izomegyensúly megbomlásának ördögi körébe azonban még fiatal felnőttkorban, sőt, felnőttkorban is be lehet avatkozni!

Egyre többen választják a lóra ülést, mint tartásjavító, gyógyító mozgásformát, ám önmagában a lovaglás nem hozza helyre a 'görbe hátat', fájós derekat... A nem sport, -hanem kifejezetten rehabilitációs vagy korrekciós történő céllal történő lóra ülés pedig egyfajta gyógytorna - NEM LOVASTERÁPIA!!! - ami, hasonlóan más gyógytorna-foglalkozásokhoz, csak heti (akár több alkalmas) rendszerességgel végezve s bizonyos idő eltelte után érezteti hatását. 

A ló hátára 'felvitt' mozgásszervi elváltozások, panaszok, addig nem is tudott 'rövidülések', 'húzódások', merevségek és mozgásbeszűkülések természetes, hogy befolyásolják a lovas ülését. Mely testtájak, izomcsoportok a leggyakrabban érintettek? Emlékeztetőnek itt van pár, a múltkoriaknál valamivel részletesebb ábra. 

Mai szösszenetünkben - ami sajnos már most a tervezettnél hosszabbra nyúlt, a lovas medencéje, ágyéki gerincszakasza - lovasnyelven a 'dereka' körül ügyködünk. Egyelőre csak az ülést illetően járjuk őket körül ám a későbbiekben még - a lovasegítségeknél - előkerülnek majd, hiszen testsúlyunk áthelyezése, ágyéki gerincünk - azaz derekunk - helyzetének megváltoztatása már kommunikáció a lóval, azaz lovassegítség, mégpedig abból is elsődleges - azaz eszköz nélküli (testünk általi). 

A lovas nyugalomban a két ülőgumója/ülőcsontja és combhasítéka alkotta, háromszög alakú alátámasztási felületen érintkezik a ló hátával. Testtömege a három alátámasztási pont között egyenletesen oszlik meg. Az egyenletes súlyelosztás megváltoztatásával - a tapasztalatlan lovas akaratlanul, a járatos szándékosan (testtömegsegítségek) tudja befolyásolni a ló mozgását, egyensúlyát. 

Az alsó rajzon álló ember medencéjét ábrázoltam. A medence hátrabillentésével a szeméremcsont hátra-felfelé, az ülőgumók/ ülőcsontok előre-lefelé mozdulnak. Utóbbiak és az ásó alakú keresztcsont mozgása hasonló a talajba nyomott ásó mozgásához. Ekkor a lovas súlya az ülőgumók/ülőcsontok felé tolódik el. 

Lóháton a medence alig észrevehetően, de hátrabillent helyzetben van.

A medence előrebillen(t)ésével (lovon ez szinte sosem akaratlagos) a szeméremcsont előre-lefelé, az ülőgumók hátra-felfelé mozdulnak. A lovas súlya a combhasíték felé tolódik el (a német találóan ezért nevezi a 'villaülés'-t 'Spaltsitz-nek). 

A medence billentése a hasizmok, csípő,- és combizmok feladata. Ha ezek az izmok túlmunka' miatt rövidültek, vagy ellentétes működésű izompárjaik gyengék, annak üléshiba a következménye. Az érintett izmok nyújtásával, lazításával és ellentétes működésű (antagonista izompárjaik) erősítésével megkönnyíthető az üléshiba 'kijavítása'.

A rajzra ugyan már 'derékmeghúzás'-t írtam, ami már lovassegítség, ám a lovon üléskor, a felsőtest medence fölé történő felegyenesítésekor tulajdnoképp ugyanez történik, csak 'kicsiben'. 

A hasizmok és a nagy farizom együttes összehúzódása hátrabillenti a medencét, ehhez képes egyenesedik fel az ágyéki gerincszakasz. Ha a csípőhorpasz-izom és/vagy a négyfejű combizom megrövidült - 'ők' a leginkább érintettek az ülő foglalkozás és a felegyenesedett testtartás - járás miatt - vagy a combcsontot húzzák előre-felfelé (közvetve-közös ínnal a sípcsonton valamint a combcsonton tapadnak) vagy a medencét billentik előre, ezzel együtt homorítják a derekat (mivel az ágyékcsigolyákon és a medencecsonton erednek). 

A gyenge hasizom és farizom - kontra - megrövidült vagy 'túlerős' csípőhajlítók következménye a gyakran látott SZÉKÜLÉS. 

A lovas medencéjének előre-hátra mozdulásáért, a ló mozgásával velemenő, nyugodt, az állat számára fájdalmat nem okozó ülésért tehát a hasizmok, valamint a csípő hajlítő,- és feszítőizmai felelősek. (Egy cseppnyi kitérő - a német nyelv találóan és nagyon szemléletesen 'együttlengés középhelyzetben'-ként (Mitschwingen im Mittelpositur) nevezi meg a velemenő, a ló mozgását nem zavaró ülést.) 

De mi a helyzet az oldairányú testsúlyáthelyezéssel, a medence oldalirányú billentésével? 

Kezdő lovasok gyakrabban billennek meg valamelyik oldalra - főleg futószáron - mint előre vagy hátra, de még a tapasztaltabb lovasoknál is előfordul, hogy egy-egy feladatnál (főleg ahol a testsúly nem egyenletesen oszlik meg az alátámasztási felület háromszögén) hogy csípőjüket behúzzák. 'Die Hüfte einknicken - 'csípőben megtörni' - így szólna a német eredeti egyáltalán nem frappáns magyar fordítása.

Én elsősorban fogyatékkal élő lovasokkal foglalkozom, náluk gyakrabban és markánsabban érhető tetten a ferde ülés, a szerdai munka során éppen ehhez az íráshoz készítettem egy képet egyik idősebb lóbarátunkról. A lovasnak gerincdeformitása van, ezért medencéje erősen jobbra billen. Hogy testsúlyát ismét a ló 'közepére' tudja helyezni, a bal combjával csípőből megnyújtódzva kellene a medencéjét középre billentenie. 

A háttal álló lovas a négyszögű ágyékizmot, a szemben álló pedig a ferde hasizmokat próbálja szemléltetni.  Eredésük - előbbié az utolsó bordapár és az első 4 ágyékcsigolya, utóbbiaké az utolsó három bordapár, és a has középvonalának izombőnyéje. Mindhárom (mert a ferde hasizmokból külső és belső ferde hasizmot különböztetünk meg) a medencén tapad. Így egyoldali, közös összehúzódásukkal felfelé húzzák a lovas csípőlapátját. 

A medence oldalra billentése - azaz az egyik ülőcsont megterhelése - az ellentétes oldali medencelapát felfelé húzásával történik. Az egyik oldalra elbillent lovas is csak látszólag nyújtódzkodik lefelé az ellenkező oldalra - valójában az elbillenéssel azonos oldali medencelapátját húzza fel, miközben a térd valóban az az érzése van, hogy a térddel nyújtódzkodik (s erre is szólítjuk fel). 

Azzal, hogy a lovas felfelé húzza az adott oldali medencelapátját - pl. a belső ülőcsontjára való ráterheléskor a külsőt - mozdul felfelé, könnyebbszik meg' a külső ülőcsont. Az aszimmetrikus testtömeg-segítségeket gyakran használjuk, pl. oldalt léptetéskor, vágtabeugratáskor, rövid fordulatok lovaglásakor.

A rövidült, illetve működésbeli ellentétpárjukhoz képest 'túlerős' izmokat nyújtjuk, a (relatív) gyengéket pedig erősítjük. A nyújtásnak-lazításnak jó esetben egy jóleső, általános bemelegítést követően kellene megtörténnie - egyes esetekben minden lovaglás előtt! Merev izmokkal, ízületekkel felülni a lóra - pl. egy heti egy alkalommal lovagló, a hét többi napján nem túl sokat mozgó, ülőmunkát végző, középkorú hobbilovas esetében - négylábú sporttársunk számára sem kellemes. Akár még hátfájáshoz, s egyéb,- gyakran 'segédeszközöket' igénylő tünetek felbukkásához - pl. fejrázás - is vezethet.

A 15-20 perces általános bemelegítést felölelő gyakorlatsor helyett azonban - merthogy az minden érintett testtájat meg kell, hogy mozgasson - a következő részben a mai írás 'főhőseinek', a hasizmoknak és a csípőizmoknak a lazítását, nyújtását és erősítését mutatjuk meg egyszerű gyakorlatokon keresztül.