Keresd a közepét!

Előre bocsájtom', hogy Uszer' Százados korában nem lévén sem mozgáselemzés, sem biomechanika, mint tudományág, sőt, a Százados Úr rajzolója is csak az ember biomechanikáját tanulhatta annak idején, ezért nagy valószínűséggel egyikük sem akarja az itt leírtakat aprólékos tudományossággal alátámasztani - merthogy' nem is tudná...

De azt gondolom, nekünk, szabadidőlovasoknak nincs is nagyon szüksége erre, akit részletesebben érdekel, van bőven szakirodalom és kurzus, ami segít elmélyülni a témában.

Ennél fogva rendkívül leegyszerűsítve, de remélem, azért nem pongyolán fogok írni - beszélni...

Én még emlékszem nem túl tehetséges, a testével még a hétköznapokban is csak nehézkesen bánó tinilányként bagatell helyzetből (azaz olyan sebesség-erő-lendület, stb. konstellációból, ahonnan amúgy nem törvényszerűen kellett volna lepotyogni) sokszor elhagytam a lovat. Az aggódó szülők az ilyen balesésekre' általában a 'jaj' ledobta a ló!!!' mondattal (emelt, gyakran sipító hangon) reagálnak, s az esetek egy részében az első pillanatban még azt is hozzáteszik, jobb esetben magunkban, rosszabb esetben a csemete előtt, hogy 'márpedig' többet nem mehetsz a lovardába, még az kell, hogy teljesen összetörd magad!

S jönnek a hogy dobott le', mé' dobott le? - s hasonló kérdések záporai, noha a szégyenében (pedig nincs mit szégyellni) fülig vörösödő kölök' maga is tudja, sőt bizonygatja is, hátasa csak egy ízletes fűszálért rántotta le a fejét terepen ügetésben, vagy pedig a vártnál lendületesebben reagálta le a vállára mért pálcacsapást vágtabeugragtáskor, netán' épp egy bögöly csípte a lába közét vagy a hasa alját amit csak egy határozott maga alá rúgással tudott hárítani.

Nos, én is sokszor védtem a lovam becsületét, amikor sikerült róla lefordulnom... 

A kezdő lovas számára (de a haladónak is, ha elbambul és nem figyel, pár hete épp egy böglyös epizódnál repültem a ló hátáról, amikor az vágtában a szügyéhez kapott, hogy a vérszopót elhajtsa, én meg éppen kéjelegve ringatództam a hátán, azaz mondhatni, elaludtam', így esélyem sem volt kivédeni, hogy a szürke feje és nyaka hirtelen egy határozott rántással eltűnik alólam) - szóval a kezdőnek nem nehéz leesni a fent leírt bagatell helyzetek bármelyikéből, megbillenni előre, hátra vagy valamelyik oldalra akár a legkisebb, számára váratlan mozdulattól. Máskor - nagy klasszikus a futószáron ügető vagy vágtázó kezdő, akinek valamelyik térde - általában a külső, lassan, fokozatosan, galád módon indul el felfelé, miközben a lovas befelé billen, elferdül, s ennél fogva akár, mint a börleszkfilmekben, lépésről lépésre, lassított felvéteélként potyog le. A hirtelen lendületváltozást szintén nehéz kiülni', elég egy-két, az addig megszokott, felvett ritmusnál rövidebb vagy hosszabb, esetleg energikusabb lépés, vagy egy a vártnál-kívántnál markánsabb átmenet. 

Gyakran látni kezdőket, ahogy egyensúlyuk elvesztését érezvén, szó szerint kézzel - általában a kapaszkodót megragadva - igazítják meg ülésüket, miközben visszahúzzák magukat, nem ritkán durván 'beledöccenve' a ló hátába. Ám szárakkal a kézben erre már nincs lehetőség, merthogy nicsen szabad kezünk. Hogyan találjuk meg a ló közepét - kezünk segítsége nélkül, ha már egyszer sikerült azt elveszteni?

Nekünk -  15-20 éve, még úgy mondták, 'a ló egyensúlyi központja a szíve'. A szív durván a könyök mögött-fölött található, az ember súlypontja durván a medencében. Nagyon  leegyszerűsítve - ezt is 15-20 éve mondták még így nekünk, minél közelebb van a ló s a lovas súlypontja egymáshoz, annál biztosabb az egyensúly - az ülés!

(A súlypont mellett az egyensúly másik fontos eleme a súlyvonal, ami a súlypontot az alátámasztási felülettel összekötő vonal. Igen ám, de amint a lovas számára a talaj megszünik alátámasztási felületnek, helyette ott lesz a ló háta, vajon hogyan alakul a súlyvonal? Lehet-e lónak és lovasnak közös súlypontja? Ezekre a kérdésekre nem tudok választ adni, igazából el sem tudok gondolkodni rajta, mert a fizika - mint a számok világát nélkülözni nem tudó 'tantárgy', soha nem volt az erősségem...)

Azt is mondták még nekünk a régiek, hogy a lovasnak, ha egyensúlyban ül, úgy kell éreznie, a lóBAN ül, nem pedig a lovon. 

A lóról nyílirányba - azaz előre-hátra, és oldalirányba egyaránt nem nehéz lebillenni. Az egyenesen ülni igyekvő kezdő - főleg ha nem elég rugalmas a dereka, a 'húzd ki magad' felszólításnak engedelmeskedve - főleg ha ahhoz még a 'szorítsd jól térddel' kiegészítés is érkezik, gyermekkorunk játék katonájához hasonlóan - akit, szétterpesztett lábakkal le lehetett venni a fröccsöntött műanyag lova hátáról - mereven ül, a merevségnekés a  futószárazás centrifugaszerű erőhatásainak engedelmeskedve aztán könnyen lebillen valamelyik irányba. 

A lovas alátámasztási felülete a két ülőcsont, ülőgumó és a combhasíték. Ha a lovas előredől, a hasítékon ül, ha túlzottan hátraveszi a felsőtestét, súlya az ülőcsontokra, ülőgumókra helyeződik (ez a felvevő segítségnek is a lényege, ahogyan a kissé előredöntött felsőtest a kikönnyítésé). Mindkettő megzavarja az egyensúlyt - nemcsak a lovasét, a lóét is', de lehet az egyensúly elvesztésének következménye is. Ha (medencéje) egyik oldalra billen, az ugyanazon oldali ülőcsontja erősebben terhelődik, testsúlyának eloszlása tehát minden esetben megváltozik.

 Még haladó lovasokat, sőt, profi díjlovasokat is gyakran látni 'hanyattesni a lovon' - a függőleges mögé vett felsőtesttel ugyanis jóval könnyebb az esetleges 'nagyobb mozgást', a ló hátának lengését 'kiülni', mint a derekat ellazítva azt követni. 'Húzd ki magad'! Erre a felszólításra a legtöbb kezdő derekát beejti, fenekét kidugva előredől, de gondoljatok csak bele - a földön állva is a mellkas kakasítása', a derék homorítása a felszólításra adott leggyakoribb válasz! (Hogy miért, arról majd máskor szólunk). 

A váll függőleges elé vagy mögé mozdításával - úgy, hogy közben a lovas tulajdonképpen a 'tarkóját és a keresztcsontját összekötő egyenest döti előre vagy hátra' - történik a nyílirányba - azaz előre-hátra - való egyensúlyozás. 

Nézhetjük úgy is, hogy vállunkat  a medencében ülő súlyponthoz képest mozdítjuk előre vagy hátra...

A vállak hátravitelével megelőzhető az egyensúly előredőlésből, előrebillenésből történő elvesztése. A derakat is könnyebb ellazítani kissé hátradőlve, viszont, az ülőcsontok fokozott nyomása miatt, az ilyen ülés (felvevő vagy megtartó szársegítség nélkül) előrehajtó hatású is! A túlzott hátradőlés gyakori következménye a combok-lábak előrekerülése (a németül Sitzprothese-nek, azaz ülésprotézisnek' csúfolt díjlovasnyergek giga-mega támaszai különösen hajlamosítanak erre), valamint arra, hogy a lovas a 'szárakon húzassa magát'. 

Egy szó, mint száz - ha előrebillensz a ló hátán, vedd hátrébb a vállad!

De mi van, ha oldalra billen a lovas? Na jó, nem annyira, mint a Százados Úr a képen', onnan azért elég nehéz visszakapaszkodni a közepére'!

Nem szeretem, amikor a hozzám érkező szülők, akiknek csemetéje életében akár már csak egyszer is ült lovon, a gyerkőcöt lóra emelvén a következő tanáccsal indítják útnak 'aztán jól szorítsd a lábaddal'! A merev, a ló oldalát szorító comb és vádli - amellett, hogy folyamatosan akár előrehajtó segítségként is 'működhet', soha nem tesz lehetővé simulékony, a ló mozgását puhán követő, a lovat nem zavaró ülést és segítségadást. Pont, hogy az ösztönös 'kapaszkodási reflex' leépítése lenne a cél, a comb, lábszár súlyától fogva való 'lógni hagyása' - persze nem homorú derékkal - s semmikképpen sem a 'sarok lenyomása'  a helyes, a kívánatos. A 'nyomd le a sarkad helyett' az 'engedd le a térded, sarkad' a helyes utasítás.

S itt érkeztünk el a legsarkalatosabb pontig - azaz a sarok helyett a térdig. Ha ugyanis a lovas oldalra billen - pl. mert egyik combját felhúzta a 'kapaszkodási reflex', testének kézzel való megigazítása - a szárvezetés feladása, a ló hátának akaratlan megütése helyett - a következőt teheti:

A lecsúszásveszéllyel fenyegető oldallal ellentétes TÉRDDEL, combbal, tehát csípőből - LEFELÉ megnyújtódzva a lovas medencéje visszatér a ló 'közepére'.  A talppal - sarokkal való eszeveszett nyújtózkodás nem változtatja meg a medence helyzetét, sőt, még meg is zavarja az amúgy is kényessé vált egyensúlyi helyzetet. Tehát - ha jobbra akarnál lefordulni' a lóról, a  bal térdeddel, ha balra, a jobbal nyújtódzz meg lefelé... 

Ugyan azt mondták nekem, hogy rövid és frappáns 'posztokat' írjak, de Uszernek' nagyon jó a beszélőkéje, bocsássatok meg neki, ha túl hosszúra sikeredett.