Kassai Lajos vendégei voltunk...

- A hétvége bővelkedett kegyelmi állapotban, önzetlen segítségben s persze ezúttal is - munkában. Pénteken Kassai Lajosnál jártunk Krisztával, ahol - nem kis meglepetésünkre - belekóstolhattunk az apródságba, a Mester ugyanis azzal fogadott bennünket, álljunk be az aznapi edzésbe. Kriszta nem kevéssel azelőtt vette meg régóta vágyott íját, így abban nem volt hiány, ám formaruhával nem készültünk, sőt, eddig nem is tudtuk, hogy a munkához sötétkék-fekete, az edzéshez fehér-fekete dukál. Ugyan a színösszeállítást sikerült összehoznunk, de még így is slendriánul festettünk a többiek között, később kaptunk is érte egy kissebb fejmosást - már az edzés végén a vonalban állva, de az az érzés, hogy ott állhattunk, mindent feledtetett, a fejmosás elgondolkodtatott. A fiatal mesternek, aki az aznapot' felügyelte, ugyanis volt egy olyan mondata, mindegy, ki vagy, mindegy, honnan jöttél, itt bele kell illened az egységbe, adnod kell magadra - ez Kriszta pipás melegítőnadrágjának, az én kilógó pólómnak és fejkendőmnek szólt, utóbbit rögvest le is kaptam a fejemről... Uszer Százados', aki néha bizony - főleg amikor azon töpreng, miért jut neki csak olyan kevés vagy tartják őt kevésre, amikor ő bizony letett az asztalra, alaposan eltöprengett ezen, s kicsit megint egy olyan világra vágyott, mint már nem egyszer, amikor a Völgyből hazatért, ahol nem az alapján ítéltetsz meg, hogy ki vagy, s mit csináltál addig, amíg ide nem jöttél, hanem az, hogy itt ki vagy, mit adsz-mutatsz magadból, mit teljesítesz...

Kriszta a legjobb kezekbe került, Feri atya 'tükörképeként' ismerkedett az íjjal, nem sokkal később még lóra is ülhetett, s önállóan lovagolhatott a lépéses csoporttal. nyakmadzaggal. Én közben a két legkisebb apródnak segítettem, miközben ők célra lőttek, még az én traktálásomat is kellett hallgatni a diagonális segítségekről :-) Utána tíz perc szusszanás, majd egy kis kerti munka, otthon már szerencsére kiválóan belejöttem a gazolásba :-), majd Kriszta kirpóbálhatta a koronglövést és az íjászfocit. A másnap reggeli menetrendbe is beolvadtunk mindketten, majd a nyíltnap, a nyílt edzés idejére én fotóssá változtam át, s gyakran a fűben fetrengve próbáltam minél szokatlanabb képeket készíteni a bemutatóról. Mert 'sima' képet azt mindenki tud, az olyan 'snassz'...

Végül, de nem utolsósorban - s itt emlékezzetek arra a mesére, amikor Uszer' Százados, a középsőbronzkori harci kocsizó Ura és Parancsolója, I. Széthi fáraó asztalánál ülve ehetett - no', számomra ugyanilyen élmény és megtiszteltetés volt odaülni a többiekkel a hosszú asztalhoz, példaképemmel, Kassai Lajossal az asztalfőn, s kanalazni a jól megérdemelt (?) babgulyást, ami egy hun áldozati üst másában rotyogva főtt a délelőtt.

Hát', nem kis fizikai kihívás elé néznek nap mint nap a tanítványok, s nem mindennapi gondolatokat tehetnek magukévá, mély és komoly tanításokat, néha szavak nélkül.

Krisztának elmondhatatlan örömet jelentett ez a két nap, köszönjük a Mesternek, hogy a koca-apródjai lehettünk, s a tanítványoknak, hogy közöttük lehettünk... Legközelebb nem kérdés, hogy viszünk magunkkal formaruhát...

Ma Joci és Kriszta segítettek a ház körüli tereprendezésben, a lovak helyének előkészítésében. Viktor megjavította a vízcsövet, így megszűnt a falból fakadó melegvíz csodája, ám ezzel - s az emésztő kitakarításával, még pénteken - a fürdés már többé nem spártai. Peva elhozta a villanypásztor-alkatrészeket Anditól, Tomi édesanyja ahol tudott, ott sürgölődött, s ma Uszer' Századosnak sem volt oka panaszkodi a Legkedvesebb Bakájára, sőt, mondhatni, ma az öreg' dolgozott a legkevesebbet...

Hát, nem is bánja annyira...