Élő játékszerek?!
Vidéken, kisgyerekes családban nem mindig könnyű kis lónak lenni. Hányszor olvasni eladó (még többször ajándék lovat kereső) hirdetésben, hogy kisgyerekek mellé pónit, öregecske kislovat keresnek simogatni, szeretgetni, hébe-hóba ráülni. Hányszor hallani, mennyire aranyosak a kisgyermekek és az apró lovacskák együtt (külön-külön azonban sokszor kevésbé károsak a ló számára), miért' ne tarthatnánk otthon egy-egy kis termetű, a nagylónál jóval kevesebb hely,- és mozgásigényű, a szó jó értelmében véve igénytelen lovacskát?
Még akkor is, ha netán életünkben nem tartottunk előtte lovat, nincsen lótartó ismerősünk, ellenben van más haszonállatunk, azok mellett jól megfér egy kis shetlandi vagy keverék póni, kisló.
A pónit, kislovat be sem kell lovagolni, hetente egyszer-kétszer ha ráül a gyerek, ahhoz még felszerelés sem kell, elvégre a gömbölyű lovacska háta kényelmes. Kinőni egyhamar nem fogja, erős kis lovak ezek, a testtömegük többszörösét is el tudják húzni, akkor miért nem bírnának el egy kisiskolást vagy kiskamaszt, legfeljebb leér a gyerek lába... S persze nincs annál aranyosabb, mint amikor a pónicsikó, fiatal kisló együtt nő fel kisgazdájával, s együtt mélyednek bele a (hmmm, izé...) lovaglás rejtelmeibe...
Az ehhez hasonló tévhitek levét ki tudja hány póni és kisló issza ma, családi házak kertjében, udvarán, gyakran szűk helyen, magánosan tartva, össze-vissza takarmányozva. Lóazonosító, kötelező vérvétel? Ha eladóvá válik egy-egy lovacska, s potenciális vevőként rákérdezünk, van-e, az eladó felhúzza a szemöldökét, az mi? Jó, ha a kötelező oltások fel vannak írva egy füzetbe, s ha még a vakcina üvegét is elteszi a tulajdonos, az már ritkaság számba megy. Töredelmesen bevallom, én is ezt teszem a póninkkal, mivel az azonosítás díja az én mércémmel mérve nem kevés, így még nem került rá sor, ellenben az oltásokra igen, s ha meglesz az útlevél, be lehet majd vezetni.
A póni, kisló KICSINYÍTETT LÓ!!! Egy edző kolléganőm tartott annak idején egy jól képzett, németjuhásznál is kisebb termetű falabella heréltet. A lovacska feladata az volt, hogy a legkisebb lóbarátokat (és gyakran az értelmileg akadályozottat is) megismertesse a lovak viselkedésével, reakcióival, gesztusrendszerével. Mert hát csak kezelhetőbb egy (megfelelő korú és fizikumú) gyerek számára, ha az apróság ugrik meg a vezetőszár végén, mintha egy kis,- vagy egy nagyló. A pónikat nem komolyan venni nagy hiba, még felnőtt részről is - a 'lekicsinylő' bánásmód ugyanis a legkisebb lovasokon csattanhat. A sunyító, szemét forgató, kerek, szőrös popóját emelgető póni nem cuki, ugyanúgy a nemtetszésének ad hangot, mint nagy termetű társai. Hamar megtanulja, hogy csípéssel, harapással, rúgással el tudja venni a kisgyerekek kedvét a vég nélküli babusgatástól, kötélen rángatástól, vagy éppen a csépeléstől. Sajnos ilyenkor gyakran a kilépőcédulája is gyorsan elkészül, s arra semmi garancia nincsen, hogy hozzáértő kezekbe kerül. Egy ilyen lovacska kapcsán írom most ezeket a sorokat...
A KICSINYÍTETT LÓ takarmányszükséglete természetesen kevesebb, de a takarmány minőségére ugyanúgy érzékeny, mint nagyobb társai. Sőt - a takarmányozási hibák - egész napos kicsapás a legelőre a legeltetési szezon első napján, szemmel láthatóan jó húsban lévő lovacska etetése kukoricával, lucernával, 'hol van - hol nincs' takarmányozás - szóval, a takarmányozási hibák náluk 'ütősebb' formában jelentkezhetnek. Egy fel nem ismert patairha-gyulladás (ami lehet, fel sem tűnik, mert a lovacska nem mozog, elálldogál a hátsó kertben vagy a szűk kis karámban) egy életre megnyomoríthatja a póni, kislovat. Őket ugyanolyan körültekintően kell etetni, mint nagytestű társaikat.
Sőt, mozgatni is!
Kezdjük a mozgástérrel. Láttam én már shetlandi pónit egy nagyobb járóka méretű lakhelyen, welsh B-t egy nagyszobányi területen többedmagával (kiskérődzőkkel) 'tartani'. A magános lótartásnak sem vagyok híve, de kérdés, kinek van jobb dolga - egy megfelelő méretű, beállós karámban egyedül lakó póninak, kislónak, vagy egy 10x10 lépés méretű karámban, karámtárssal, vagy legalább karámszomszéddal osztozó kollégájának. A póninak, kislónak is szüksége van mozgástérre, ha ezt nem tudjuk biztosítani, rendszeres mozgatásra. Az apróságok kitűnő takarmányhasznosítók, az elhízás és az abból adódó egészségkárosodások (+ pata, mozgásszervek!) gyakrabban érik őket utol, mint a nagylovakat.
Ha a pónit lovagolják - s a lépésben való vezetgetést is annak minősül, bár egy pl. egy 3-5 éves kisgyerek még nem lovagol, csak ül a lovon - a rendszeres mozgatás szintén elengedhetetlen. A legapróbb lovak legapróbb lovasaitól nem várhatjuk el, hogy aktívan (segítségadás) lovagoljanak, irányítsák a lovat, ha törekszenek is erre, annak többnyire durvaság lesz a vége, mert a finommotorika a kis lovas részéről még nem áll készen a feladatra.
A 'sétáltatós' póninak is tudnia kell a lóvezető segítségére elindulni, megállni, akár pár métert ügetni is, fordulni, felszálláskor nyugodtan megállni. A földi munka nem megspórolható...
Az apró ló futószárazással lemozgatható, mielőtt kis lovasát feltennék a nyeregbe. A futószárazásra ugyanúgy meg kell őt tanítani, mint nagyobb kollégáit. Ha hangsegítséget is használunk, s a vezényszavakat a kis lovasnak is megtanítjuk, máris megvan a nagy öröm, amikor a jééépés' vezényszóra elindul a lovacska és még nagyobb, ha a hóóó'-ra megáll...
Ugyancsak a finommotorika (egyensúly, koordináció, kinesztézia, stb.) 'feladathoz történő felnövése' kapcsán a legkisebbek gyakran pattognak, rázkódnak a lovon - ami a kis ló hátában ugyanolyan kellemetlenséget okoz, mint egy nagyló-felnőtt lovas (mondjuk egy kezdő) méretarányos megfelelője...
Nagyobb termetű pónik belovaglása sokunknak feladja a leckét s sok lovast elgondolkodtatott már. Egy nagyóvodás, kisiskolás számára megfelelő méretű pónit, kislovat elméletben csak a súlyban hozzáillő, tapasztalt lovassal ajánlott belovagoltatni. Bármilyen ügyes is egy gyermek lovas, a csikó belovaglása veszélyes üzem. Épp ezért látni pónikon, kislovakon túl nagy termetű vagy tömeges kis,- és nagykamaszokat, van, hogy kis felnőtteket is. A póni, kisló persze, hogy tartózkodik a hirtelen mozdulatoktól, kevésbé siet el, engedelmesebb - hisz nagy rá a lovas. Nem biztos, hogy egy pillekönnyű kisgyermek alatt nem bakol vagy nem csavarja meg magát, ha pl. nem tetszik,. hogy a kicsi patttog a nyeregben. Így érthető, miért hatalmas kincs egy belovagolt póni vagy kisló, s miért kérik meg látszólag alaposan az árát, noha a hirdetési felületeken már két,- két és fél éves lovacskákat kínálnak százezer forint alatt, 'gyerekek lovagolják' megjegyzéssel.
A korai használatba vétel ugyanis szintén gyakran sújtja a 'családi' pónikat. Egy 2-2.5 éves csikó az csikó - mindegy, mekkora. Olyan, mint maga a kisgyerek, aki mellé szánják, játékos, csintalan, neveletlen, olykor kiszámíthatatlan, szeszélyes. Csakhogy a kisgyerek nemtetszése nem csípésben, harapásban vagy rúgásban nyilvánul meg... Csikó nem való lótartásban, kiképzésben járatlan, kezdő lótulajdonos keze alá.
Kis ló - kis kantár, kis nyereg. Mindkettőt nehéz - de nem lehetetlen - beszerezni. A pónira póninyereg vagy patrac, kis, kapaszkodóval ellátott heveder dukál. Alkatuk nem igazán előnyös a nyergelés szempontjából, a nyereg gyakran csúszik előre vagy fordul el. Utóbbi különösen veszélyes, ennél már az is jobb, ha szőrén sétál a kis lovas. Még a minipónikra is kapható kis kantár, kis zabla, szabályos felkantározásuk - vérmérsékletüktől, képzettségüktől és környezettől (pl. lakott területen, utcán, terepen történő sétáltatás) függően a biztonság egyik záloga. Természetesen a kis lovasra megfelelő méretű gerincvédő és kobak dukál.
Egy póni vagy kisló (de bármely háziállatot említhetném) nem élő játékszer. Ahogy a család kedvenc kutyája is megelégelheti a folyamatos nyúzást, babusgatást, úgy a lovak is. Ahogy nem egy kutya kerül el a szerető családtól azért, mert megharapta a kicsit, úgy számos pónitól sem azért válik meg a család, mert a gyerek kinőtte. A ló szeretete, a lóért-rajongás önmagában nem elég, a tapasztalatlanság, a valóban hozzáértő, vagy legalább járatos segítség hiánya alaposan megnehezíti a kezdő lótartó és a családi póni életét egyaránt. Még nagyobb bajnak látom, amikor a gazda 'nem ez az első, volt már előtte három másik' felkiáltással nyugtázza a póni, kisló számára méltatlan tartási körülményeket vagy bánásmódot. A rossz szokásokról, a kisgyermekre veszélyes viselkedésről sohasem az állat tehet, legyen az akár kutya, akár ló, sőt, törpenyúl is lakik nálunk olyan, aki az állandó büngyürgetést, babusgatást harapással torolta meg, s gazdái egy költözés ürügyén ketrecestül tették volna ki a szűrét, ha a házeladás körül hivatalból ügyködő állatbarát közbe nem lép és nem keres neki új otthont. Ami egy ló esetében sajnos nem annyiból áll, hogy ketrecestül felkapom...
