A vácegresi szkarabeusz s messzeföldi' társai...
Tegnap trágyázás közben valami megcsillant az egyik, már félig - meddig felszedett halmocskában. Lehajolva és közelebbről szemügyre vételezve egy szent ganétúró - azaz Scarabeus sacer - fedte fel magát, őt sikerült megzavarnom a munkájában. Miközben én nagy lendülettel lapátoltam a szart, ő egy valódi szent türelmével és megfontoltságával vizsgálta át a matériát, amiből golyóbist gyúrt volna, ha össze nem találkozik velem...
Ellentétben a Múmia c. film sugallta tévképzetekkel, ez a kis jószág nem eszik emberhúst, ez a példány is nyugidtan tűrte, hogy kézbe vegyem, igaz, először összehúzta magát, de ahogy megjött a bátorsága - pár másodperc alatt - úgy döntött, körbenéz a furcsa, meleg, s a talajhoz egyáltalán nem hasonlító tenyeremen. Vaskos kis lábai csiklandozták a kezemet, miközben az állatka valóságos kis tankként nyomult át a tenyeremen, én meg - tőlem telhetően - szaladtam vele egy másik, kisebb kupachoz, amiről úgy döntöttem - a karám szélén lévén - kiutalom neki.
Na de ki is, mi is ez a kis jószág, akinek-aminek Prus Fáraó-jában egy egész hadsereget sikerült megállítania?! (Aki nem olvasta, egy kis ajánlott irodalom - Boleslaw Prus - A fáraó - az utolsó, azt hiszem, már csak képzeletbeli Ramszesszel a főszerepben, akinek jellemvonásaiban tisztán felismerhetők az öreg Félisten, II. Ramszesz jellemvonásai.)
Az állatkáról itt egy remek leírás, a linkelt oldal már azt is előrevetíti, miért vettem jómagam is górcső alá:
https://www.termeszettar.hu/anyagok/skarabeus/skarabeus.htm
"Az óriás galacsinhajtó (Scarabeus typhon) az ízeltlábúak (Arthropoda) törzsébe, a rovarok (Insecta) osztályába, a bogarak (Coleoptera)rendjébe, a mindenevő bogarak (Polyphaga)alrendjébe, a lemezescsápúak (Scarabaeidae) családjába, a ganajtúrók (Scarabaeinae)alcsaládjába és a Scarabeus nemzetségbe tartozik.
Magyarországon a ganajtúrók legnagyobb faja.
Főként az Alföldön, a Duna-Tisza köze gyéren füves, homokos területein honos.
Mélyfekete színezetű, erős kitinpáncélú bogár. Mérete 20 - 30 milliméter. Oldala kékesen és zöldesen csillog, testalja fémes kék vagy zöld. Egy pár hártyás szárnya, a kitines fedőszárny alatt található.
Elülső lábai ásólábak melyek görbültek és hiányzik róluk a lábfej. Ezek a trágya ki- és elásására szolgálnak.
Fején félkörívben hat darab előrenyúló fog van. Csápja széttárható tapogatólapokban végződik, melyek szétnyitása a trágyakeresés során növeli a szagingerekre érzékeny felületet. A megfelelő trágyát nagy távolságból is megérzik.
Tápláléka nagy emlősök (ló, szamár, juh) trágyáiból áll, melyekből diónyi galacsinokat formál, amelyeket a hátsó lábai segítségével alkalmas helyekre görget, és a talajba temet. Az apró trágyadarabkákból, amelyeket erőteljesen megnyomkodva egymásra présel, formázza a 30 - 40 milliméter átmérőjű galacsinokat. Miután ezt befejezte, ide-oda görgeti, hogy felszíne megkeményedjen, ellenállóvá váljon. A galacsinhajtó hátrafelé haladva hajtja az összedöngölt trágyagolyót. Első lábaival halad, a hátsókkal görgeti "alkotását".
A kész galacsint föld alá ásott üregeiben tárolja, ott fogyasztja el. Saját táplálékában nem válogatós, azonban az utódjainak szánt galacsinokat csak tisztán juhtrágyából állítja össze.
Június második felében emelkednek ki a földből a fészket jelző kis földhalmok. A fészket a hím ássa meg, de a nőstényre hárul a galacsinnal való feltöltésének terhe.
A halom alatt egy 10 centiméter mély akna után, többnyire kanyargós folyosó vezet a 7 - 8 centiméter nagyságú kamrákba. Itt helyezik el a petéknek szánt galacsinokat.
Egy ivadékkamrában 3 - 6 petét rak a nőstény a galacsinokba, melyek a lárva táplálékául szolgálnak. A lárvastádium 9 hónapig tart, ezt követően bebábozódik.
A nappali hőség elől a föld alá rejtőznek, alkonyatkor szárnyra kelnek, jól és kitartóan repülnek."
Miután az másfél,- kétórás sz@rszedés után nem találtam a bogárkát a gombóchalomban, aminek a tetejére gyengéden elhelyeztem, a 'mélyre beásta magát' ötlet mellett nekem is a 'lehet, hogy elrepült' - jutott eszembe, s jót vigyorogtam is magamban, milyen vicces lehet a kis tank kiterjesztett szárnyakkal.
Pedig még az ókori Egyiptomban is ábrázolták kiterjesztett szárnyakkal, úgyhogy' annyira vicces mégse' lehet :-)
A golyóbist görgető állatka sok ezer évvel ezelőtt nem kevésbé emelkedett gondolatra késztette a derék egyiptomiakat, miszerint a bogár magát a felkelő napot görgeti maga előtt, így vált hamarosan szentté', azaz Khepri isten állatává, megnyilvánulásává. Jómagam keveset konyítok az egyiptomi mitológiához, s képregényhősömhöz, az istentelen, meleg félgörög Uszer' Századoshoz hasonlóan megmosolygom az embertestű, állatfejű istenségeket, így Fatima oldaláról lopok nektek Khepriről -
https://www.maatkara.extra.hu/01istenek/khepri.htm
- ám ide most elég nekünk a Wikipédia szócikke, Fati oldalát ezután nyissátok ki, ott már olyan plusz informácók, csemegék is vannak, amihez legalább slágvortokban' ismerni kell a témát :-)
" Khepera, Khepri vagy Heper szkarabeusz alakú isten az egyiptomi mitológiában, nevének jelentése; "aki lesz valamivé". Neve megegyezik a "létrejön", "megnyilvánul" jelentésű heper szóval. Összefüggésbe hozták a szkarabeusszal (galacsinhajtó bogár), ami szent állat volt, mivel hasonlóságot fedeztek fel a nap mozgása és aközött, ahogy a bogár gurítja a galacsint. Emiatt Heper fokozatosan napistenségé vált. Mivel a galacsinhajtó bogár elhullott állatok tetemébe helyezi petéit, az egyiptomiak azt hitték, a holttestekből születnek, így az újjászületéssel is kapcsolatba hozták.
Mikor Ré napisten kultusza magába olvasztotta más napistenségekét, Heper lett a hajnali nap (neve miatt), Atum pedig a lenyugvó. Atum fiatalabb formáját, Nefertumot szintén azonosították Heperrel.
Hepert főleg szkarabeuszbogárként ábrázolták, de helyenként feltűnik szkarabeuszfejű férfiként is. Az amuletteknek gyakran volt szkarabeuszformája.
Nevének jelentése: "felkelő", ami a hpr "felkel, keletkezik" szóból ered. Napistenként egyike a legősibbeknek. Sok szövegben hajnali, felkelő Napként szerepel (ellentétben Rével és Atummal, azaz a déli és esti Nappal). A többi napistenhez hasonlóan világteremtő funkciót tölt be (de alá volt rendelve Atumnak). A szent szkarabeusz képében ábrázolták. A hiedelem szerint önmagától ("az önmaga nevéből") keletkezett, néha Nunt, "az istenek atyját" mondják apjának. Atummal, Rével és Ámonnal azonosult. "
Khepri valóban vicces a bogárfejével...
Itt van pl. egyenesen II. Ramszesz feleségének, Nefertari királynénak a sírjából.
Szinte minden 'tisztességes', Egyiptomot megjárt turista hoz magával haza szkarabeusz-bogarat, ha nem is olyan nemes anyagokból, mint az eredetiek, a bogárkával történő találkozást ugyanis lehetetnen elkerülni. Legszebb példányai a múzeumok vitrinjeiben láthatók - világszerte. Méretük és anyaguk különöző - ez attól is függ, mi volt a szerepük, s kihez tartoztak. Az aprócska fajanszbogarakat bárki hordhatta ágyékkötőjének redőiben :-) vagy nyakában, talizmánként, védőszellemként', ám a nagyobb és szebb darabok a halottak szíve helyén ültek, vagy épp a fáraók életének fontos eseményeiről - házasság, sikeres vadászat - adtak hírt.
Másokat, szintén kisebb méretben, a királyi propaganda részeként, halomszám szórták a műhelyek, lapos hasukon az ellenségre sújtó király képével.
Itt van belőlük egy-egy darab...
Az elsőn a dicsőséges II. Ramszesz hajtja harci szekerét, előtte - gondolom én - Egyiptomnak egy legyőzött ellensége hajlong - a sok közül...
A csinos kis jószág a New York-i Metropolitan Museum-ban található, én itt leltem rá:
III. Amenhotep fáraó, az ókori Egyiptom 'Napkirálya' nagyobbacska szkarabeuszok hasán tudósított uralkodásának fontosabb eseményeiről. A Wikipédián egészen jó kis szócikkben olvashattok róluk:
https://hu.wikipedia.org/wiki/III._Amenhotep_eml%C3%A9kszkarabeuszai
A halottak mellkasára, mellkasáBA helyezett szívszkarabeuszokrét sokak mellét betörték a sírrablók. III. Thotmesz múmiáján például szabályos lukat fúrtak a bandázsok közé, nem tudván, a király testét már nem először 'tisztelték meg'a sírrablók. A bepólyált múmia úgy fest, mintha szíven lőtték volna. A fáraók és családtagjaik földi maradványait szemügyre véve keveseknek maradt ép a mellkasuk.
Itt egy szép - valóban szív formájú - szívszkarabeusz egy izraeli múzeumból. Az ókori egyiptomiak 'szíve' úgy fest, mint egy furcsa, kétfülű edényke... Elvére valahol véredény is, vagy mi'...
A képre itt találtam rá:
https://www.museumsinisrael.gov.il/en/items/Pages/ItemCard.aspx?IdItem=ICMS_IMJ_228118
Aki szereti az ilyesmit, igen jó hozzá a tárgyleírás...
Utolsó egyiptomi vándorlásomról jómagam is hoztam haza egy kicsi szív-edénykét, szívamulettet, melyen - kisebb helyesírási hibával, II. Ramszesz neve áll. (Akinek inge, vegye magára s keresse meg a bakit...) Ő szokott néhanap a nyakamban lógni, s vigyázni rám, miközben a szent szkarabeusz kollégáinak, a kertemben, kevésbé emelkedett feladat jut - ők gömbölygetik a trágyát, miközben én lapátolom...